Borré

Mindig szomorú látvány egy erdőrész kivágása, de hát így van ez a Gemencen. Erdők "tűnnek el" és helyén újak születnek, a jelen erdőképe akár egy sakktábla.

"Szinte új útvonalon" érkeztünk a tél után már igen csak ébredező Borrévi-tó világához. Némi megnyugvást adott meglepő nyüzsgésével annak ellenére, hogy az erdő csendjét időnként traktorok, láncfűrészek zúgása verte fel.

Még mindig állnak a botok a Borrévi-foknál. Valószínűsíthetően egykori rekesztőfonat maradványai, amelyekből a Sió árterületén még egy-kettő fellelhető.

A madarak közül a szürke gémek voltak a legaktívabbak, többször szálltak le közvetlen közelünkben. Mi voltunk szinte láthatatlanok vagy Őket is elvakította az ébredő természet szépsége? A távolban egy, az idén korán érkezett fekete gólyák közül is megmutatta magát.

A címben szereplő Borré persze Borrév, csak ahogy a "régiek" nevezték és ahogy egy jócskán a nyolcvanon túli egykor itt "élő" néni mesélt nekem, nevezem így én is.

Gemenc lakói

A keselyűsi Öreg Hölgy

Pörbölyön

A veránkai tölgyek alatt 2.

Veránkára érkezésünk után rögtön elfoglaltuk lakosztályunkat. Lakosztály? Igen, de nem a luxusérzet hanem a kíváncsiság, az a csodálatos panoráma! Irány a terasz, és igen, az a kilátás ami onnan elénk tárult közvetlen a Rezéti-Duna befolyásnál, valóban csodálatos! Fél órát tölthettünk kint amikor is megjelent egy öreg rétisas majd egy fiatal példány is, és nekiláttak látványos vadászatukhoz! A további két napon szintúgy 9-10 óra körül menetrendszerűen kezdték meg a vadászatukat a Dunán. Jó képet nem sikerült készítenem, de ezek a pillanatok még sokáig emlékezetesek maradnak, mint azok is amikor aznap elindultunk első utunkra.

Indulásunk után fél óra elteltével, hé! valami ott oson át a töltésen! Távcső, teleobjektív. Ez egy vaadmaacskaa! Messze volt és nem vett észre minket csak amikor átért a töltésen és visszanézett az erdőszélből. Sajnos értékelhető kép nem sikerült, de dokumentumfotónak tökéletes.

Aznap sok legelésző szarvast és nemrég született malacaival rejtőzködő kocákat is láttunk. A madarak közül a legnagyobb számban a varjak képviseltették magukat, de cinke, jégmadár, fekete harkály, küllő, kócsag, gém és az év madara, az egerészölyv is szép számban fordult elő.

A Karaszi fűz

A mai napon kilátogattunk Dr. Pósfai Györggyel hitelesíteni a karaszi füzet. A fa törzskerülete végül 894cm lett, ezzel Magyarország legnagyobb fűzfájává lépett elő.

Gemenc lakói

Pontosan két hete tértek vissza vándorútjukról a keselyűsi fekete gólyák, ma végre mi is láttuk őket.

Gemenc a múltban

A rezéti halászok tanyája (1972)

A veránkai tölgyek alatt

Három napot töltöttünk Veránkán. Mit mondjak, csodás volt. Sok sok új élménnyel gazdagodtunk és eddig ismeretlen, új részeket járhattunk be. A következő bejegyzésekben ezeket az élményeket szeretném bemutatni egy-egy elkapott pillanat formájában.

Dalocsától Gógáig

A Dalocsa-fok nyugati szakaszán maradtak meg legtovább az egykori vízi élet nyomai, "vízes" években biztos hogy tartja még a vizet. A nádas egyszer csak véget ér és szántóként folytatja egykori útját.

A rengeteg csigaváz alkotta "szőnyeg" is az egykori víz jelenlétére utal.

Szomorú látvány. Egyszerűbb meggyújtani és kiégetni, mint kivágni ezeket az "útban lévő" füzeket? Az első képeken látható az ez által nyert földterület.

A meder közepén egy keskeny, mély árok gyűjti már össze a vizet.

Egy újabb elágazás a fok nyugati végén. A további fokok irányára csak az egyre inkább feltöltődő egykori medrek mélyedéseiből lehet következtetni.

Nem tudtunk elmenni mellette.
Egykori csomóponthoz érünk, itt találkozik a Gője és az Őrim (Karaszi-fok) fokok, mint mai Bogyiszlói-főcsatorna, valamint a Dalocsa-fokok.
Ezek a fák a terület legmagasabb pontjának a partján állnak, mögötte terül el az a rész ahol valaha a dalocsai templom állhatott. Ismét csak ezen a részen találtam sok régi cserépdarabot, csontot.

Az Öreg-Dalocsának nevezett fok visz tovább a Tője-és Herem-fokokig, le a régi bogyiszlóiak által csak Ásott-Dunának nevezett Dunához.
Vetési varjú
"Hullámzik a föld" a bogyiszlói határban. Egykori kanyarulatok, lefűződések sorain vezet az út.
A Boldogság útja után egy újabb fontos útvonal volt az egykori Duna majd Sió irányába.
Itt érjük el a gátőrházat és a tanyákat a gógai határrészen.