A múlt héten leesett nagy hó miatt nem ültünk autóba, így hát szombaton felültünk a keselyűsi buszra, hogy megnézzük Gemenc téli arcát.
Cél a gemenci Dunapart.
Mielőtt útnak indulunk betérünk a csárdába.
Egész idő alatt havazik, csodálatos e fehér ruhába öltözött táj. A nyiladékokon itt-ott vaddisznók, szarvascsapatok vágnak át.
Nem könnyű ilyenkor az erdei lét mikor mindent betakar a tél.
A partra érve akaratlanul is, de megzavarunk egy fiatal rétisast ki elejti zsákmányát, majd egy-két kört téve újra lecsap, és eltűnik a hóesésben. Alig tűnik el amikor egy róka jelenik meg, hosszasan kémlelve minket, komótosan áll tovább. Mielőtt megtudtuk volna beszélni a dolgokat máris egy sirály köröz felettünk, de olyan közel hogy szinte már prédának érezzük magunkat. Hogy mit akarhatott?
Zajlik a Duna. A jégtáblák hol kisebbek hol nagyobbak, hangos zörejjel torlódnak egymásra. Valami van a vízben, nini egy kis vöcsök. Mintha szórakozna, figyeli a felé úszó jégtáblákat s az utolsó pillanatban bukik le mielőtt elérné, majd kis idő múlva újra felbukkan, hogy folytassa játékát.
Ilyenkor is gyönyörűek a Dunapart hatalmas tölgyfái, egy erdésznek köszönhetik máig való megmaradásukat, melyek nélkül üres lenne az egykori rakodó. Elnézünk még a vadászházhoz ,és Gemenc keresztjéhez de lassan indulnunk kell, esteledik.
Irány újra a csárda , de már zárt ajtó fogad minket. A buszig még van idő, így hát elindulunk az árvízkapu felé a Sióhoz. Nehézkes a járás a hóban, a sötétben, de az élményeket átbeszélve egyszer csak újra a buszon ülünk,
s viszlát Te gyönyörű Gemencünk!
Cél a gemenci Dunapart.
Mielőtt útnak indulunk betérünk a csárdába.
Egész idő alatt havazik, csodálatos e fehér ruhába öltözött táj. A nyiladékokon itt-ott vaddisznók, szarvascsapatok vágnak át.
Nem könnyű ilyenkor az erdei lét mikor mindent betakar a tél.
A partra érve akaratlanul is, de megzavarunk egy fiatal rétisast ki elejti zsákmányát, majd egy-két kört téve újra lecsap, és eltűnik a hóesésben. Alig tűnik el amikor egy róka jelenik meg, hosszasan kémlelve minket, komótosan áll tovább. Mielőtt megtudtuk volna beszélni a dolgokat máris egy sirály köröz felettünk, de olyan közel hogy szinte már prédának érezzük magunkat. Hogy mit akarhatott?
Zajlik a Duna. A jégtáblák hol kisebbek hol nagyobbak, hangos zörejjel torlódnak egymásra. Valami van a vízben, nini egy kis vöcsök. Mintha szórakozna, figyeli a felé úszó jégtáblákat s az utolsó pillanatban bukik le mielőtt elérné, majd kis idő múlva újra felbukkan, hogy folytassa játékát.
Ilyenkor is gyönyörűek a Dunapart hatalmas tölgyfái, egy erdésznek köszönhetik máig való megmaradásukat, melyek nélkül üres lenne az egykori rakodó. Elnézünk még a vadászházhoz ,és Gemenc keresztjéhez de lassan indulnunk kell, esteledik.
Irány újra a csárda , de már zárt ajtó fogad minket. A buszig még van idő, így hát elindulunk az árvízkapu felé a Sióhoz. Nehézkes a járás a hóban, a sötétben, de az élményeket átbeszélve egyszer csak újra a buszon ülünk,
s viszlát Te gyönyörű Gemencünk!
