Tolna az egykori vízivilág

Tolna a Dunántúlon, a Mezőföld és a Sárköz találkozásánál fekszik. Története a római korig vezethető vissza. A Duna-parton húzódott a limes (rómaiak határvédő erődítményeinek lánca), ahol a révet, egy katonai jellegű település, az Alta Ripa (Magas part) nevű erőd vigyázta. Jelentős hely volt, mert ez időben Mohácsig más átkelési lehetőség nem volt a Dunán. A Római Birodalom bukása után vált csak lehetővé, hogy helyén polgári település alakulhasson ki.

A honfoglalás után a fejedelmek fiainak és unokáinak szálláshelye volt, egészen a XII. századig. Vára (valószínűleg földvár lehetett) Szent István uralkodása alatt épült.

Egy XVII. századi lakóház eredeti ablaka

A tatárjárás után Károly Róbert a Kőszegiektől foglalta vissza Tolnát. A XIV. századtól a települést Tolnavár néven nevezik. A helység egyre gyarapodott, majd valószínűleg Zsigmond királytól mezővárosi rangot kapott. A XVI. század elejére a város nevéből eltűnt a vár szó, s innentől Tolna néven említik. Lakói ez időben halászatból, mezőgazdaságból és céhekbe tömörült iparosokból és kereskedőkből álltak. Iskolája magas szintű oktatási intézmény volt.

A város talán legrégebbi épülete a XVIII. század első feléből

A török időkben a fejlődés megtorpant, a harcok során Tolnát többször feldúlták, elnéptelenedett. Majd az 1600-as évek elején a felszabadító keresztény csapatok dúlták fel. Lakóinak egy része visszatért, de a város csak árnyéka volt egykori önmagának.
1718-ban a szinte lakatlan Tolnát III. Károly a Wallis grófoknak adományozta. Ez időben indult meg a német betelepülés.

XVIII. századi Nepomuki Szent János szobor, talpazatán a Wallisok címerével

1732-ben báró Apponyi Lázár vette meg az egész tolnai uradalmat, majd 1743-ban Festetics Józsefre szállt. Halála után hatalmas adósság maradt hátra, így utódai Tolnát a kalocsai érseknek adták bérbe. Festetics Pál halála után , az 1840-es évek elején báró Sina György szerezte meg Tolnát. Ebben az időben a halászat mellett, a nyomásos gazdálkodáson alapuló gabonatermelés, kapások, dohány és a szőlő termesztése volt a jellemző.

A gróf Festetics család által épített barokk kastély a XVIII. század második feléből

Falán emléktábla Gróf Széchenyi István itt tartózkodásának emlékéről

A Duna évszázadokig jelentős szerepet játszott a város életében, legfőbb tevékenységük is ebből fakadt, mint hajózás és halászat. A halászat és a malomtartás (1869-ben 30 malom őrölt a tolnai vizeken) földesúri kiváltság volt, majd a földbirtokosok ezt bérlők útján gyakorolták. (A Festetics család saját halászokat alkalmazott, de voltak bérlőtársaságok is.) 1834-től halászcéhek alakultak, melyek kizárólag németekből álltak.

A Tolnai-Holt-Duna északi ága

A Déli ág

A Mádi-Kovács zsilipnél

A halászat valószínűleg a szegények foglalkozása volt és legtöbbször apáról fiúra szállt. 1851-ben Tolnán 79 halász élt. Az utolsó nagy halászdinasztiák utolsó sarjai halkereskedőként folytatták életüket, de fiaik már más pályát választottak.

A Fürdőház utca egyik "szórt" falú halászháza

Egykori halászház a Magaspart utcában

A tolnai halászok főleg nyargaló és álló bárkát használtak, az utolsót még az 1980-as évek végéig láthattuk a Duna-parton. Főként a kerítő halászat terjedt el, amivel 10-12 ember dolgozott. A halászok általában tanyán éltek, nádból később vályogból épült házakban. Heti, kétheti ciklusokban tértek vissza Tolnára. Az asszonyok feladata volt a halárulás, kosárral a fejükön járták Tolnát.

A Malom utca a város egyik legrégebbi utcája. A 37-es számú házon egykor a következő felirat volt látható : "Korcsma a Gőzhajóhoz, sör, bor, pálinka".

Az 1800-as évek elejére szükségessé vált a Duna meder szabályozása, sok kezdeti kudarc után 1843-ban elkezdődött Tolnánál a 30 km-es kanyarulat átmetszése, mely 1852-re készült el. 1856-ra az új ág anyamederré vált, ezzel a tolnai ág sorsa beteljesedett, megkezdődött az eliszaposodás. Az árvízveszély megszűnt, de Tolna kikötőjét elvesztette, a hajómalmokat áttelepítették és a halászat is sorvadásnak indult. Az egykori nyüzsgő, élénk vízi világ, mely eddig Tolnát jellemezte, lassan elcsendesedett.

A Fürdőház utca partján

Egy 1812-es térképen már látható polgárház

A Szabó malom

folyt.köv.