A Duna szabályozások idején vizének medrébe szorítását védgátak (töltések) emelésével igyekeztek megvalósítani, ami több-kevesebb sikerrel járt. Nagy vizek, áradás idején ezek a töltések nem mindig bizonyultak megfelelőnek, elég erősnek ahhoz, hogy ne történjen gátszakadás. Több ilyen is történt az elmúlt századokban, melyek közül egy-kettőnek mai is láthatók a nyomai.
Bárány-fokon egy nagyobb áradás alkalmával a töltés már nem bírta a Duna vizének nyomását, átszakadt és a kizúduló víz a töltésen belül mélyen kimosta a talajt. Ez ma is megtalálható közvetlenül a töltés mellett, neve
Szőke-kobolya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.