Mindig szomorú látvány egy erdőrész kivágása, de hát így van ez a Gemencen. Erdők "tűnnek el" és helyén újak születnek, a jelen erdőképe akár egy sakktábla.
"Szinte új útvonalon" érkeztünk a tél után már igen csak ébredező Borrévi-tó világához. Némi megnyugvást adott meglepő nyüzsgésével annak ellenére, hogy az erdő csendjét időnként traktorok, láncfűrészek zúgása verte fel.
Még mindig állnak a botok a Borrévi-foknál. Valószínűsíthetően egykori rekesztőfonat maradványai, amelyekből a Sió árterületén még egy-kettő fellelhető.
A madarak közül a szürke gémek voltak a legaktívabbak, többször szálltak le közvetlen közelünkben. Mi voltunk szinte láthatatlanok vagy Őket is elvakította az ébredő természet szépsége? A távolban egy, az idén korán érkezett fekete gólyák közül is megmutatta magát.A címben szereplő Borré persze Borrév, csak ahogy a "régiek" nevezték és ahogy egy jócskán a nyolcvanon túli egykor itt "élő" néni mesélt nekem, nevezem így én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.